Az esti fürdetés és altatás az egyik legaranyosabb időszaka a napnak. Ilyenkor vannak a nagy mezítlábas és pucér futkosások, a sürgés a fürdővíz körül, hogy minden műanyag állat idejekorán fejest ugorjon a kádba, meg a nagy szülői sóhajok, hogy „mekkora már ez a gyerek!”
A gyerekek alvása és altatása sarkalatos pont minden szülő számára. Legtöbbször a kisgyerek utáni érdeklődés első kérdései közé tartozik, hogy “jó alvó?” Ha a válasz “nem”, akkor biztos, hogy rengeteg tanácsot kapnak a gyermek felmenői, ha pedig “igen”, akkor csak sokat.
Sokan sokféleképpen gondolják helyesnek, hogy mi kell a kicsiknek az esti rutin során, hogy hol, hogyan és mennyit kellene aludniuk, és a “tanácsadók” meg van győződve arról, hogy az ő nézőpontjuk a követendő, pedig elég csak körülnézni a világban ahhoz, hogy fellélegezhessenek a szülők: rengeteg jó megoldás van.
Számos országban végzett kutatások és szakmai oldalak részleteiben tárják fel az alvással és altatással kapcsolatos kulturális különbségeket, ezekből szemezgetünk most.
Irány az ágy! – Mikor menjen aludni a gyerek?
A philadelphia-i klinikai pszichológus és egyetemi tanár, Jodi Mindell azzal a feltevéssel végzett kutatásokat a témában, hogy átlagban 10-15 perces különbségeket fognak találni a gyerekek altatása között az egyes országok esetében, ehelyett kiderült, hogy akár 2,5 órás eltérések is lehet.
A CNN részletesen beszámol a 17 országban végzett felmérésről, melynek során majd 30.000, 3 éves kor alatti csecsemő és kisgyerek szüleit kérdezték meg kérdőívek segítségével arról, hogy milyen rituálékat vezettek be az esti fektetés folyamán és mikor mennek aludni a kicsik.
A legkésőbb a hongkongi gyerekek kerülnek ágyba, átlagban 22:17-kor, az új-zélandi gyerekek viszont hozzájuk képest sokkal korábban, átlagban 19:28-kor.
További kutatások, melyek az európai országokra fókuszálnak, szintén érdekes eredményeket produkáltak. A mediterrán országokban sem ritka, hogy a gyerekek nagyon későn, akár 23:00 óra körül mennek aludni, ellentétben pl. a holland szokásokkal, ahol a gyerekek 18:30-19:00 óra fele, a tyúkokkal fekszenek le a saját ágyukba, a saját szobájukban, és szüleik úgy gondolják, hogy az a jó, ha végigalusszák az éjszakát. A babysleepsite.com szerint a késői fektetésnek az az oka, hogy a család így generál magának még egy kis időt az együttlétre és mivel a késői fekvés után a kicsik későn is kelnek, végeredményben kipihenten ébrednek.
Laza vagy fix alvásidő
A hetvenes években végzett kenyai kutatások azt mutatták, hogy az ottani gyerekek mindig nagyon közeli testkontaktusban voltak gondozóikkal, legyen az az anya, vagy egy idősebb testvér és az alvás bárhol és bármikor történhetett. Akár napról napra is változhatott a gyermekek alvásrendje.
Mindez a mai európai, vagy amerikai családok esetében nem állná meg a helyét, hiszen úgy nem érnének oda az óvodába, iskolába, vagy a délutáni foglalkozásra. Ezért kellhet a szigorúbb menetrend és a stabil alvásidő, hogy a babák a saját ágyikójukban pihenhessék ki magukat.
Az altatás
Ha az altatási rituálékat vesszük számba, egy nagy közös pont akad, mely szinte minden kultúrában közös, nevezetesen, hogy az első három hónapban a gyerekek altatása egybefonódik a táplálkozással, legyen szó szoptatásról, vagy cumisüveges etetésről.
Később aztán érdekes különbségeket lehet találni.
Az USA-ban pl. a családok 60 százaléka egy lazító fürdővel indítja az esti programot, ugyanezt a taktikát alkalmazzák az Egyesült Királyság családjai 81 százalékban, viszont mindez 13 százalékra vagy 6 százalékra esik vissza, ha Indiában vagy Indonéziában nézünk szét. Itt ugyanis inkább reggel fürdenek az emberek, vagy a nap folyamán valamikor.
Több országban része az esti rutinnak az imádság. Indonéziában, vagy a Fülöp-szigeteken a családok majd 30 százaléka imádkozik elalváskor, míg Ausztráliában csak 6 százalék.
További taktikák is előbukkannak a forrásokból. Svájci szülők sokszor ringatják a kicsiket függőágyban, Svédország szülői a babák popsiját paskolják, Japánban pedig a babák hasát ütögetik nagyon lágyan, mely állítólag az anya szívverésére emlékeztetheti a babát és ezáltal segít neki az ellazulásban.
Együtt alvás, külön alvás
Koreai szülők gyakran a kicsik mellé fekszenek, ha azokat altatják, míg a holland szülők inkább külön szobában, külön ágyba teszik le a gyerekeket és azoknak egyedül kell tudniuk elaludni. Ők a sok és rendszeres alvásban hisznek, melyre szerintük a kicsiknek a kezdetektől fogva szükségük van.
Kimeríthetetlen témakör ez egyébként, melyről rengeteget lehet vitázni pro és kontra, pedig abban sincs semmi abnormális, ha az egész család egy szobában alszik.
Kevésbé fejlett országokban például egyszerűen nincs a lakóházakban elegendő hely ahhoz, hogy a kisbabák biztonságosan egyedül tudjanak aludni, vagy ázsiai országokban teljesen rendben van, hogy éjszakára matracokkal fedik le a lakószoba padlóját és az első években együtt alszik az egész család, nappalra pedig felszedik a matracokat és ott élik a mindennapokat.
Európában az inkább az elfogadott, hogy a gyerekek az éjszaka egy részét töltik szülői ágyban, de ez eltolódni látszik a különalvás irányába az orvosi javaslatoknak köszönhetően. Az Egyesült Államokban az egy szobában alvás a babák 6 hónapos koráig elfogadott, a gyermekorvosi szervezetek pedig kifejezetten az egy ágyban alvás ellen kampányolnak, mert szerintük nem bizonyított, hogy a nagy ágyakban alkalmazható eszközök biztonságosak lennének. Hozzá kell tenni, hogy az amerikai szülők legtöbbször nem puritán matracokon alszanak, hanem puha párnák és takarók rétegei között, így valahol érthető a szakértők meglátása. Mindamellet nem javasolják a kiságyakban a rácsvédő vagy a takaró használatát sem fulladásveszély miatt.
Az együtt alvás Kenyában manapság is gyakorlat. Az Evolutionary Parenting oldal szerint a kenyai anyukák mindig jókat mosolyognak az együtt alvás veszélyeit taglaló szakkönyveken, vagy cikkeken. Ők pont a különalvást tartják aggályosnak, hiszen hogyan tudna a szülő gyorsan reagálni ha a babája felébred, vagy megéhezik, vagy sír. De a kicsik éjszakai szokásainak kifigyelését és az azzal való együttélést is inkább a kötődés megerősödéseként fogják fel, valamint megtanulják, hogy mennyi mindent lehet kezdeni az idő alatt, ha az ember éjszaka is ébren van. Az anya közelsége miatt állítólag a kenyai babák keveset is sírnak, hiszen a legfontosabb személy mindig a közelben van.
Mindell szerint a kutatások azt is bizonyítják, hogy akárhogy is történik az esti altatás, a legfontosabb, hogy ezáltal a gyerekek törődést és szeretetet kapnak, a mesék vagy az imádságok a nyelvi készségeik fejlődésére is jó hatással vannak, és az öngondoskodást is megtanulják a kicsik.
Források és képek: edition.cnn.com, babysleepsite.com, cocoonababy.com.au, evolutionaryparenting.com, pixabay.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik az oldal, kövess minket
