Nemrégiben figyeltem fel a Salamon-szigetek gyerekeire. Először azt hittem, hogy a fénykép kedvéért festették be néhány fekete kisgyerek haját szőkére. Jó vicc, gondoltam, de kiderült, hogy ha valaki itt viccelődik, az a természet. Melegedni megyünk. Ugrás a télből a nyárba!
Eredeti közzététel: 2017. január 30.
A Melanéziához tartozó szigetország majd 1.000 szigetből áll. Ausztráliától észak-keletre fekszik, a Csendes-óceán délebbi részén. Az egyenlítői éghajlatot itt az erős esőzések és tájfunok cizellálják, így okozva időről időre nagy károkat az ott lakóknak. 1893-ban lett brit gyarmat, addig nem is igen volt egy egységes politikai rendszere a szigetnek. Klánokban, törzsekben éltek az őslakók, melyek kereskedtek vagy épp háborúztak egymással, de békeidőben házasságok is köttettek és kölcsönösen segítették egymást.
Bár a gyenge politikai irányításnak nem igazán sikerült összekovácsolni ezt a tarka nemzetet, a különféle egyházak sokat tettek az itteni emberekért. A sokszínűség itt kéz a kézben jár a toleranciával, így az összefogások révén iskolák, kórházak, templomok létesültek. A sok sziget sokféle népét nyelvileg a pidgin English tartja össze, azaz egy egyszerűbb változata az angol nyelvnek, mely szókincsében és kiejtésében már csak kevéssé hasonlít a standard angolhoz. Ezt a változatot nem tanítják az iskolákban, de a hétköznapi életben ez az összekötő kapocs a szigetek lakói között. A közös nyelv, a történelem, a hasonló, befogadó világlátás egy sajátságos bajtársiasságot hozott magával. Neve is van ennek: wantok-izmus, mely a „one talk” szóból ered. Magyarul talán az „egy nyelvet beszélünk” kifejezéssel lehetne a legjobban körülírni azt az összetartásra alapuló szemléletet, mely főként a melanéziai népekre jellemző, a Salamon-szigetektől Pápua Új-Guineáig.
A Salamon-szigeteki Történelmi Enciklopédia szerint ennek értelmében a „hasonszőrűek” összetartása egyfajta kulturálisan alapértelmezett szociális védőháló. A rászoruló wantok-nak, kötelesség ételt, szállást, menedéket adni, de ez a kapocs a szomszédi viszonyokban, a hétvégi közös elfoglaltságok, vagy közös kertészkedések esetén is. Nyilván ennek a fajta egymással törődésnek is megvannak a józan ész szabta határai. Hiszen ha a nagyobb rokonság visszaél ezzel, vagy rátelepszik egy család életére, összekuszálva azzal például a család anyagi helyzetét, akkor abból konfliktusok is származnak.
Ebből az összetartásból következik, hogy a nagy család mindennél fontosabb az itteni népek számára. Mivel a kis család is annak része, ezért az magától értetődik, hogy a közvetlen hozzátartozókkal törődik az ember, de ugyanez az erős kötelék tartja össze a nagyobb közösséget is. Fekete bárány az, aki semmilyen közösséghez nem tartozik, és a nagy család tanító, gondozó közegének hiánya a legnagyobb számkivetettséget jelenti.
Ennek jegyében a gyermekek az első leckét rögtön a születésükkor abszolválják. Ekkor adódik át az első üzenet vagy tanítás, nevezetesen, hogy biztonságos, meleg családi környezetbe érkezett meg az újszülött. A gyerekek már kora gyermekkorban érzékelik, hogy egy nagy család részesei, ahol a szülők, a testvérek sokkal többen vannak, mint a kis család tagjai. A szülők elsődleges feladata a legkisebbek gondozása, melyben a közelebbi rokonok is besegítenek. Fontos, hogy a kisgyerekek lehetőség szerint kevés időt töltsenek idegenek társaságában. Csak amikor már tudnak beszélni és önállóan gondolkodni, akkor hagyják őket magukra.
Miközben a mai világ vívmányai a mindennapi életet és az oktatást is modernizálták, és szükség van az írás-olvasás ismeretére, a gyerekek nagyon sokat tanulnak otthon a szüleiktől is. Arra nevelik őket, hogy figyeljenek jól és csak akkor szóljanak, ha kérdezték őket. A kislányok akkor jók, ha úgy viselkednek mint az anyukájuk, a kisfiúk pedig mint az apukájuk. Ha a gyerek valami rosszat tesz, a szülőket éri a szégyen, jó cselekedetek esetén pedig a szülők kapják az első dicséretet.
Ebben a hagyományokra épülő társadalomban a női és férfi szerepek, és az erre való nevelés nagyon hangsúlyos. A háztartás vezetése és a kert művelése a nők feladata, a férfiak pedig a fakivágással, kenu építéssel, halászattal és vadászattal foglalkoznak. Mindazonáltal a nyugati életmód begyűrűzésével és az iskolázottság növekedésével valamelyes elmosódtak ezek az éles határvonalak.
Egy fiút akkor tartanak érettnek, ha tud építeni egy házat, egy kenut és egy kertet. Egy lányt pedig akkor, ha meg tudja művelni a kertet, ki tud vágni egy fát, tud vizet hozni és akkor is el tudja látni a családot, ha az anya nincs jelen.
A tradicionális szerepek és a modern társadalmi berendezkedés érdekes elegye található meg ezeken a szigeteken. A szülői örökségek rendezése erre egy jó példa. A Salamon-szigeteken a jogalkotás leköveti az apai, vagy anyai ágon való öröklést. Egyes szigeteken az apa, másikakon az anya jogán örökölnek az utódok. Az örökség alatt nem csak a tárgyi dolgokat értik, hanem a tudást, bölcsességet, de még varázserőt is. Az apa kenut, fejszét, szigonyt és a szükséges ismereteket örökítik a fiaikra. Az anyák ékszereket, kertészeti és halászati ismereteket, varázsigéket adnak át lányaiknak. Fejlettebb városokban az örökség a nyugati mintához hasonlóan pénzt, házat autót stb. jelent és a jog is a nyugati világ (elsősorban brit) mintájára jár el.
A hagyományos szerepekre épülő képet árnyalja az a tény, hogy a nőkkel és kislányokkal szembeni diszkriminációban sajnos élen jár az itteni társadalom. A gyengébbik nemnek az alárendelt szerep jut. Az egyébként sem kötelező iskolába kevés leánygyermek jár, a középiskolákban pedig egyenesen ritkaság számba mennek a lány diákok. Mondani sem kell, hogy az iskolázottság hiánya sok egészségügyi és társadalmi problémát hoz magával, mint például a szegénység, gyermekmunka és –bántalmazás, fiatal kori terhesség és házasság, nemi betegségek, alkohol és drog fogyasztás stb.
Végezetül jöjjön a nagy leleplezés, hogy hogyan is lehet az, hogy a Salamon-szigeteki fekete lakosság 10%-a szőke? A Stanford Egyetem orvosi kara által publikált kutatások szerint egy génmutációról van szó. Ez okozza hogy Európa után itt van a világ másik legnagyobb szőke hajú populációja. Sokáig azt hitték, hogy a gyarmatosítás utáni népkeveredés az oka, de vizsgálatok után bebizonyosodott, hogy nem, itt a természet saját játékáról van szó.
Hiába, a változatosság gyönyörködtet!
Források és képek: dailymail.co.uk, new.com.au, expeditiontrips.com, urftheearth.com.au, everyculture.com, med.stanford.edu, solomonencyclopaedia.net, humanium.org, wikipedia.org
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik az oldal, kövess minket
