A nagyon aprócska babák is lehetnek szobatiszták, ráadásul úgy, hogy sosem volt a fenekükön pelenka.
Eredeti közzététel: 2017. június 5.
De a kérdés, hogy ez hogyan lehetséges, leginkább talán az európai vagy észak-amerikai földrészen merülhet fel, ahol az eldobható pelenka az elterjedt. Annak egészen korai elhagyása errefelé nem szokás, a pelenka egy biztonságos védőháló, felpattintjuk a gyerekre és mindenki mehet a dolgára. Mivel minden rejtve marad, senki nem figyel arra, hányszor, vagy épp milyen gyakran ürít a kisbaba.
De elég csak abba belegondolni, hogy mit csinálnak vajon azok a népek, ahol nagyon meleg van és folyton magas a páratartalom. Elég valószerűtlen, hogy a kisbabákat és -gyerekeket pelenkában aszalnák, kockáztatva mindenféle fertőzést és kényelmetlenséget.
Miért is szoktatnák rá a gyerekeket arra, hogy koszos pelusban ücsörögjenek órákon át, mikor jobb tiszta és száraz fenékkel. A felnőtt ember sem teszi, ráadásul két-három éven belül meg kell győzni a kisgyerekeket arról, hogy jobb a régi rendszer ellenkezője, azaz ha bilire, vagy wc-re ülnek. A pelenkamentesség további előnye, hogy nem kell éveken át vagyonokat költeni pelenkára, nem szennyeződik a környezet az eldobható popsialávalóval, sem a textilpelenka mosásával. Nincs pelenkacsere-vita, vagy a macera a bilire szoktatással.
Miként működik a pelenka nélküli módszer?
Röviden összefoglalva a szülők megpróbálják kifigyelni, hogy milyen rendszerességgel és mikor (evés, alvás után stb.) végzi a dolgát a poronty. Az időzítés mellett fontos megtanulni a jeleket is, amikkel a baba kommunikálja, hogy pisilni vagy kakilni fog. Tulajdonképpen logikus, hogy ahogy az éhséget, vagy az álmosságot is ki tudjuk olvasni a testbeszédből, a hasi folyamatoknak is vannak jeleik. Bár gyereke válogatja, de a nyugtalanság, forgolódás, mormogás/hangadás, tevékenység abbahagyása, homlokráncolás, felébredés stb. mind-mind árulkodó jel lehet. Egy idő után az intuíció is segít, hogy ráérezzen a gyermek gondozója, mikor kell résen lenni a bilivel vagy a kisgyereket guggoló pozícióban tartani. Aztán amikor sikerül az időzítés és a babával jókor a jó helyen lenni, a pisiléskor vagy a kakiláskor „sss” vagy „ssz” hangot ad ki a szülő. Később aztán a gyerek a testtartásból és a hangokból már tudni fogja, hogy alkalma van üríteni.
Antropológiai megfigyelések szerint valahogy így működhet ez a kelet-afrikai digo törzs tagjainál, akik már újszülött kortól tisztaságra szoktatják a gyerekeket. Mivel az anyukák és a babák sokáig állandó fizikai kontaktusban vannak, az anyukák egy idő után pontosan tudják és érzik, mikor kell ürítenie a babáknak. Ekkor eltolják testüktől a gyermeküket és susogó hangot adnak, míg az dolgát végzi. Ha megvolt a produkció, a baba szeretgetést, ennivalót, dicséretet kap. Ilyen módon szokja meg, hogy a susogó hangra ürítsen. Így ezek a gyerekek sokszor már fél éves korukra szobatiszták lesznek.
A modernebb világ szokásai felé közelít a kínai pelus nélküli megoldás. Sokszor már újszülötteknél próbálkoznak a szülők azzal, hogy kifigyelve a baba szokásait, őt a wc fölé tartsák, ha a szükség úgy kívánja. Nyilvános helyen sok gyerek kaidangku-t visel, azaz egy alul nyitott rugdalózó szerű nadrágot, ami lehetővé teszi, hogy bármikor, bárhol dolgukat végezzék.
Némely városokban ez nem mindig járja, mert esetenként kötelező az egy évnél fiatalabb babákra (játszótéren, játszóházban stb.) pelenkát adni. Egyre több szülő alkalmaz hibrid megoldást is: nappal gyakran cserélik a textilpelust és bilivel is próbálkoznak, éjszakára pedig eldobható pelenkát kap a kicsi.
Mi a helyzet nyugaton?
A nyugati világ természetesen szintén próbálkozik az elimináció kommunikációra (ez a neve az ürítés jelzésének) épülő pelenkamentességgel. Ez a kultúra nem annyira toleráns, ha nyilvános helyen (be)pisil vagy (be)kakil egy kisgyerek, vagy ha a produktum a ruhán vagy a padlón landol. De néha még egy peluscserét sem kockáztat meg az ember mások jelenlétében, mert viszolyogva viszonyulnak az emberek a gyerekek ürítéséhez, ürülékéhez is.
Így szigorúbbak a játékszabályok, és a pelenka nélküli gyakorlatozást a produktum biztonságos felfogását elősegítő eszközök kísérik. A szülők ezért textilpelenkával, matracvédővel, kistálkával stb. szerelkeznek fel, hogy a lehető legkevesebb kosszal megússzák ezt az időszakot.
A kölcsönös ismerkedést úgy érdemes indítani, hogy az anyuka a hasára tesz egy textilpelenkát, és arra ráteszi a babáját, pelus nélkül. Kezdődhet a szeretgetés, a bújás, ami azért jó, mert jó :), és mert közvetlen testkontaktusban könnyebb kifigyelni, hogy milyen jeleket ad egy baba ürítés előtt. Aztán ha közben az anyuka azt érezné, hogy meleg lesz a textilpelenka „sss” hangot hallat. Akár kakil, akár pisil a kisbaba, állítólag nagyon hamar összekapcsolja fejben a hasi folyamatokat és a hallott hangot. Amint az ember kifigyeli a jeleket valamint a gyerek bioritmusát, el lehet kezdeni egy edényke fölé tartani a babát, ha épp ürítenie kell. Fontos, hogy nem a korai biliztetésen van a hangsúly, hanem a babával való kommunikáción. Nyilvánvaló, hogy a sikerhez rengeteg türelemre, időre és kitartásra van szükség, mert egy „tisztaságmániás” kultúrában ez a nevelési vonal embert próbáló lehet.
Kultúráktól függ, hogy milyen szemlélettel állnak neki a szülők a gyermek szobatisztaságra nevelésének. De akár a modern világ környezettudatos öko-válaszaként tekintünk a pelenka nélküli nevelésre, akár egy rég bevált és működő módszerként, van egy közös vonás bennük. Mégpedig az, hogy a legkisebbek így nagyon sok figyelmet és törődést kaphatnak gondozóiktól. Ez pedig már önmagában egy jó dolog.
Források és képek: indiatogether.org, naturalchild.org, csmonitor.com, parentingscience.com, everydaylife.globalpost.com, mom.me, naturalbirthandbabycare.com, cbsnews.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik az oldal, kövess minket
